Töredék
Hány alku, kényszer, hallgatás,
Semmit mondó szó, könnyed
Vallomás, zuhanó csend tép
Súrlódva, szikrázva legbelül,
Hány taposás, ott alul a sárba,
Míg fentről nézhetsz vissza
A világra.
(Cserényi Zsuzsanna verse, és grafikája)
Majd holnap
Még itt vagyunk,
létünk tevékeny oldalán,
ki tudja meddig?
Mennyi még a napsugár,
a hajunkba kócoló szellő,
hová érkeznek a szavak,
ha ott leszünk, ahol már
nem hallatszanak?
Még itt vagyunk,
létünk küzdelmes oldalán,
még nyújthatnám kezem neked,
még elérhetném, hogy mélyebbre láss
túl azon, amit érzékel szemed.
Szórhatnék két kézzel kincseket,
annyiszor botlott lábunk elé,
hihetnénk, még egyszer szebb lehet,
csak fordulnánk egymás felé.
Még itt vagyunk e Földön,
hitetlen halandók, hullajtva átkot,
vagy gyáván suttogni kedveset,
némán nézni a szenvedést,
belülre sírni könnyeket!
Hol hát az ember,
ha szeretni nem mer?
Csak áltatja önmagát: majd holnap.
Egy mondat!
Egy mondat csak, semmi más.
(Cserényi Zsuzsanna verse és graf.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
